53. fejezet

– Harcálláspont! – kiáltotta Wedge Antilles.

– A hutt szuperfegyver elindult – jelentette a hadműveleti tiszt, amint az ellenség üzembe helyezte a hajtóműveket.

– Hatalmas űrhajó… – suttogta Qwi. – Most már megértem, miért változtatták meg az alakját. A felesleges tértől megszabadították, és a szuperlézer energiáját fokozták. Valószínűleg sokkal mozgékonyabb, mint az eredeti Halálcsillag volt.

– Nem hagyhatjuk, hogy megszökjön – mondta Wedge.

– Rossz hírem van, uram – jelentette a kommunikációs tiszt. – Madine tábornok jelzése az imént megszűnt.

A hír mellbe vágta Wedge-t.

– Az nem lehet – nyögte elhaló hangon.

Qwi nem értette, mit jelentettek a kommunikációs tiszt szavai.

– Megtaláltuk a szuperfegyvert, tehát nincs szükségünk további útbaigazításra.

Wedge hangja rekedt volt. Szavait csak az asszonynak szánta, de a vezérlőteremben olyan csend uralkodott, hogy mindenki hallhatta.

– Ha Madine készüléke elnémult, ez azt jelenti, hogy a tábornok halott. – A hadműveleti tiszthez fordult. – Teljes harckészültség! Nem engedhetjük, hogy eltűnjenek. A Yavaris és a Dodonna közvetlen támadást intéz a szuperfegyver ellen! A koréliai korvettek vegyék célba a hajtóműveket, és lassítsák le a hajót! Ezúttal a huttok rossz ellenfelet választottak.

A Sötétkard vezérlőtermében az érzékelők devaroni főnöke riadtan nézett a műszereire.

– Lord Durga! Lázadó flotta közeledik. Fegyverzetük tüzelésre kész.

– Micsoda? – kiáltott fel Durga, meglepetten pislogva kocsikerék nagyságú szemével. – Hogyan találtak ránk? – Azután Sulamarhoz fordult. – Itt az ideje, hogy próbára tegyük a pilótatudományát!

A hajtóművek teljes kapacitáson üzemeltek, és a Sötétkard gyorsulni kezdett. Durga vigyorogva figyelte, milyen gyors hajót építettek.

Ekkor morgó hang hallatszott a gépházból. Durga zavartan nézett körül. Sulamar az ajkába harapva a műszereket figyelte, és úgy tett, mintha nem hallana semmi szokatlant. Ugyanakkor kövér izzadságcseppek jelentek meg a homlokán. Végül a hang megszűnt, és Durga nem törődött vele.

– Helyezzék üzembe a szuperlézert! – mondta a hutt. – Készen kell állnunk, hogy megsemmisítsük az ellenséges flotta egyik hajóját, ha eljön az ideje!

Az Új Köztársaság hadihajói a Sötétkard nyomába eredtek, miközben az igyekezett elhagyni az aszteroidamezőt. A hárító pajzsok gyakran felvillantak, amint az útjukat keresztező aszteroidák elporladtak rajtuk.

Az egyik koréliai korvett kibillent egyensúlyából egy hatalmas aszteroida lökésétől. A parancsnoka jelentette Wedge-nek, hogy a hajtóműve megsérült, de a légmentesen záró ajtók jól működtek, ezért nem szökött ki a levegőjük a világűrbe.

– Személyi veszteség nem történt – jelentette a kapitány. – De rövid időre lesz szükségünk a javításhoz. Adjanak helyettünk is a huttoknak, uram!

– Mindent el fogunk követni! – bólintott Wedge.

– Az ellenséges hajó az aszteroidamező legsűrűbb része felé tart, Antilles tábornok – mondta a navigációs tiszt.

– Akkor utánamegyünk! – adta ki a parancsot Wedge.

A cirkáló turbólézerei megsemmisítettek egy aszteroidát, amelyet a pajzsok nem tudtak volna hárítani. A Yavaris átvágott a törmeléken.

– Kösz, Dodonna – mondta Wedge.

Amint közelebb jutottak a hutt szuperfegyverhez, valamennyi hajó tüzet nyitott.

Aszteroidák záporoztak körülöttük, ahogy az aszteroidamező egyre sűrűbbé vált, és Sulamar kétségbeesett erőfeszítésekkel próbálta tartani az irányt. Lehetetlen feladat volt, de Durga le nem vette a kezét a villamosszék indítógombjáról.

– Nem tudok tovább manőverezni, Lord Durga – mondta Sulamar. – Ez az aszteroidamező legsűrűbb része. Még a felderítőhajóink sem merészkednek ide.

– Akkor a Lázadók sem mernek követni minket – vigyorodott el Durga.

– Nézzen oda! – kiáltotta Sulamar, egy hold nagyságú sziklára mutatva.

– Válasszak másik pilótát?

– Nem, Lord Durga – felelte kimerülten Sulamar.

A hutt bólintott.

– A szuperlézerünk aktiválódott. Nincs miért aggódnunk.

Sulamar nagyot nyelt. Ő bizony tudott aggódni néhány dologért.

A lázadó flotta egyre közelebb került hozzájuk, és már tüzeltek is a Sötétkardra turbólézereikkel. A lövések nem okoztak súlyos károkat, de több száz találat már jelentősnek bizonyult. A gépházból jövő, nyugtalanító zaj felerősödött.

A Sötétkard nem rendelkezett lövegtornyokkal, sem több száz TIE-vadászgéppel, amelyek megvédtek volna. Néhány nagyobb aszteroida oldalról a törzsnek csapódott; némelyik a lézerágyú burkolatát találta el. Sulamar egyre feszültebb lett. Durga valószínűleg kegyetlenül megtorol majd minden hibát… amennyiben sikerült túlélniük.

És a Sötétkard sokkal gyorsabban haladt annál, semhogy manőverezni tudjon. Sulamar számára ez az utazás olyan volt, mint egy lázálom. Valahol a mélyből tompa, gépi morajlás tört fel, és ez megijesztette.

Két hatalmas kőtömb jelent meg előttük, amelyeknél még sosem látott hatalmasabbakat; egymás felé sodródtak, összeütköztek, eltávolodtak. Úgy néztek ki, mintha egy kitátott száj akarna rácsukódni az áldozatára. Sulamar tudta, hogy a Sötétkard a jelenlegi sebességen nem képes elkerülni őket. Félelmében behunyta a szemét.

Durga dacosan felemelte a kezét.

– Söpörje el az útból azokat az aszteroidákat! – mondta nyersen. – Vesse be a szuperlézert!

Sulamar ujja remegett az elsütő billentyűn, de nem habozhatott. Arra számított, hogy egész bolygók megsemmisítésére képes energianyaláb hagyja el a szuperfegyvert. De ehelyett pulzáló energia futott végig a hajótesten. A orr-részből vakító szikrák pattantak szét, de mindössze ennyi történt.

– Ó, nem! – sikoltotta Sulamar. Többször egymás után lenyomta a gombot, de a szuperfegyver nem működött.

A két aszteroida a hajó orrát közrefogva találkozott, és szétroncsolta a szuperfegyvert. A Sötétkard egy pillanat alatt szétroncsolódott, egy lett azon űrhulladék között, amely örökre ott fog lebegni a Hoth aszteroidamezőjében.